Kárigény-feldolgozási adatsablon

Az esemény időpontja rögzíti a kárigény feldolgozásához kapcsolódó tevékenység pontos dátumát és időpontját. Ez az időrendi adat elengedhetetlen az események helyes sorrendjének megállapításához és a kárigény idővonalának megértéséhez.

Az elemzés során ezt az időbélyeget használják a különböző lépések közötti időtartam, átfutási idő és várakozási idő kiszámításához. Alapvető a késedelmek feltárásához, az SLA-k szerinti teljesítmény méréséhez és a folyamat időbeli alakulásának megértéséhez.

Ez az időbélyeg adja meg az események időrendi sorrendjét. Ez szükséges az időalapú mutatók, például az átfutási idő kiszámításához és a szűk keresztmetszetek feltárásához.

Ez az adat jellemzően a FINEOS Claims rendszerben minden eseményhez vagy állapotrekordhoz tartozó létrehozási vagy módosítási időbélyegként érhető el.

A kárigényazonosító kapcsolja össze a kárigény teljes életciklusa során rögzített tevékenységeket, eseményeket és adatokat. Segítségével az első benyújtástól a végső lezárásig minden kapcsolódó esemény egyetlen ügy részeként követhető nyomon.

A process mining során ez az attribútum elengedhetetlen az egyes kárigények teljes útjának rekonstruálásához. Lehetővé teszi a folyamatmenetek elemzését, a teljes rendezési idő kiszámítását, valamint annak feltárását, hogy miben tér el az egyes kárigények kezelése.

Ez az elsődleges azonosító kapcsolja össze az összes kapcsolódó eseményt egyetlen folyamatpéldánnyá, így elemezhetővé válik a kárigény teljes életciklusa.

Ez az elsődleges kulcs a FINEOS Claims fő kárigénykezelési tábláiban.

Ez az attribútum a kárigénykezelési folyamat egyetlen lépését vagy mérföldkövét írja le, például a „Kárigény benyújtva”, az „Első felülvizsgálat elvégezve” vagy a „Kifizetés teljesítve” eseményt. Minden tevékenység a kárigényhez kapcsolódó különálló műveletet jelöl.

A tevékenységek sorrendjének és gyakoriságának elemzése a process mining alapja. Megmutatja a folyamat tényleges menetét, segít feltárni, hol torlódik fel a munka, és láthatóvá teszi a kárigények jellemző vagy kivételes útvonalait.

Meghatározza a folyamat lépéseit, így megjeleníthető a folyamattérkép, és elemezhetők a munkafolyamatok mintái, valamint az eltérések.

Az adat jellemzően a FINEOS Claims rendszer eseménynaplóiból, feladatállapot-változásaiból vagy naplózási előzményeiből származik.

Ez az attribútum azt a dátumot és időpontot adja meg, amikor az adatokat legutóbb kinyerték vagy frissítették. Segít megállapítani, mennyire frissek és naprakészek az elemzett adatok.

Ez az információ fontos az adatirányításhoz, és segít a felhasználóknak megítélni, hogy a folyamatadatok a legfrissebb állapotot tükrözik-e. Tájékoztatást ad az adatok késéséről, és közel valós idejű folyamatok jelentéseinél is hasznos.

Jelzi, mennyire frissek az adatok, így a felhasználók tudják, milyen időszakot fed le az elemzés, és mikor frissültek utoljára az adatok.

Ezt az időbélyeget rendszerint az adatkinyerő vagy ETL-eszköz hozza létre és tárolja az adatbetöltési feladat végén.

Ez az attribútum jelöli a folyamatadatok forrását. Ebben az elemzésben az értéke mindig „FINEOS Claims” lesz, több rendszer használatakor azonban elengedhetetlen az adatok eredetének nyomon követéséhez és minőségük biztosításához.

Tágabb elemzési környezetben segít megkülönböztetni a több rendszeren átívelő folyamatokat, és biztosítja, hogy az adatokat a forrásuknak megfelelően értelmezzék.

Fontos információt ad az adatok eredetéről. Ez elengedhetetlen az adatirányításhoz, az ellenőrzéshez és a más rendszerekkel való integrációhoz.

Ez jellemzően egy állandó érték, amelyet az adatok kinyerésekor adnak hozzá az adathalmaz forrásának megjelölésére.

A befejezés időpontja attribútum rögzíti, mikor ért véget pontosan egy tevékenység. A kezdési időponttal (EventTime) együtt lehetővé teszi az egyes lépések feldolgozási idejének pontos kiszámítását.

Az elemzés során ez az adat segít elkülöníteni az aktív feldolgozási időt a tétlen várakozástól. Részletes szűk keresztmetszet-elemzést tesz lehetővé, amely megmutatja, mely tevékenységek tartanak a legtovább, és hol alakulnak ki várakozási sorok a lépések között.

Lehetővé teszi az egyes tevékenységek feldolgozási idejének pontos kiszámítását, ami segít feltárni a nem hatékony lépéseket és felmérni az erőforrások kihasználtságát.

Nézze meg a FINEOS Claims dokumentációját. Az adat szerepelhet az eseménynaplókban, vagy meghatározható a következő esemény kezdési időpontjából.

Ez az attribútum rögzíti, hogyan érkezett be a kárigény, például online portálon, e-mailben, postai úton vagy ügynökön keresztül. A benyújtási csatorna jelentősen befolyásolhatja az adatok minőségét és a kezdeti feldolgozási időt.

A csatorna szerinti elemzésből kiderül, hogy egyes benyújtási módok gyorsabb feldolgozást, több utómunkát (például hiányzó adatok miatt) vagy jobb kimenetelt eredményeznek-e. Az eredmények segíthetnek a csatornák fejlesztésére irányuló beruházások tervezésében, például az online űrlapok javításában a hibák csökkentése érdekében.

Segít megállapítani, hogy egyes beérkezési csatornák hatékonyabb feldolgozást vagy több utómunkát eredményeznek-e, így megalapozottabb csatornastratégia és beruházási döntések hozhatók.

A részletekért tekintse meg a FINEOS Claims dokumentációját. Ezt általában a kárigény beérkezésekor rögzítik, és a fő kárigényrekordon tárolják.

Ez az attribútum a kárigény feldolgozásának határidejét jelöli, amelyet a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások (SLA-k) vagy a szabályozási követelmények határoznak meg. Ehhez viszonyítva mérhető a tényleges teljesítmény.

Ez a dátum elengedhetetlen az SLA-k betartásának nyomon követéséhez. A kárigény tényleges lezárási dátumát a célzott rendezési dátummal összevetve kiszámítható az SLA-teljesítés aránya, azonosíthatók a határidő túllépésével fenyegető ügyek, és elemezhetők a késések, illetve a meg nem felelés okai.

Ez az SLA-k betartásának mércéje. Segítségével azonosíthatók a késedelmes ügyek, és elemezhetők a késések okai.

A részletekért tekintse meg a FINEOS Claims dokumentációját. Ezt a dátumot gyakran üzleti szabályok számítják ki a kárigény benyújtásának dátuma és típusa alapján.

A kárigény állapota az ügy életciklusának adott pontját jelzi, például „Nyitott”, „Adatokra vár”, „Jóváhagyva”, „Elutasítva” vagy „Lezárva”. Ez az attribútum megmutatja, hol tart az ügy egy adott időpontban.

A folyamat elemzésekor az állapotváltozások gyakran közvetlenül megfelelnek a folyamattevékenységeknek. Az állapotok nyomon követése segít megérteni a kárigények kimenetelét, feltárni azokat a szűk keresztmetszeteket, ahol az ügyek hosszú időre megrekednek, és elemezni a végső döntések, például az elutasítás vagy a lezárás okait.

Ez az attribútum segít megérteni a kárigények kimenetelét, elkülöníteni az aktív és lezárt ügyeket, valamint feltárni azokat a szakaszokat, ahol az ügyek elakadnak.

A részletekért tekintse meg a FINEOS Claims dokumentációját. Ez a fő kárigényrekord alapvető mezője, amely az ügy teljes életciklusa során frissül.

A kárigény súlyossága az ügy összetettségét, sürgősségét vagy pénzügyi kockázatát jelzi. A súlyosabb kárigények több lépést, speciális felülvizsgálatot vagy hosszabb feldolgozási időt igényelhetnek, mint az alacsony súlyosságúak.

A súlyosság szerinti elemzésből kiderül, hogy az erőforrások elosztása és a folyamat kialakítása megfelel-e a különböző összetettségű ügyeknek. Az elemzés megmutathatja, ha a súlyos kárigények aránytalanul sokat késnek, vagy ha az alacsony súlyosságú ügyeket a szükségesnél több lépésben dolgozzák fel. Ez segít a folyamat megfelelő szegmentálásában és az erőforrások kezelésében.

A súlyosság szerinti bontás megmutatja, hogy a folyamat megfelelően előre sorolja-e a nagy hatású ügyeket, és hogy bizonyos összetettségi szintek okoznak-e szűk keresztmetszetet.

A részletekért tekintse meg a FINEOS Claims dokumentációját. Ez lehet külön mező, de más attribútumokból, például a becsült kárösszegből is származhat.

A kárigény típusa a biztosítási kötvény vagy a kár jellege alapján sorolja kategóriákba a kárigényeket. Az egyes típusok folyamata gyakran eltér, más szabályozási követelmények vonatkoznak rájuk, és speciális ügyintézést igényelnek.

Ez fontos szempont az összehasonlító elemzéshez. Ha az elemzők a kárigény típusa szerint szűrik vagy bontják fel a folyamatnézetet, feltárhatják az egyes típusokra jellemző szűk keresztmetszeteket, összevethetik a kategóriák teljesítményét, és az adott típus igényeihez igazíthatják a folyamatfejlesztést. Így az is kiderülhet, hogy bizonyos kárigényeket eleve kevésbé hatékony feldolgozni.

A folyamat kárigény-kategóriák szerinti bontásával összehasonlítható a teljesítmény, feltárhatók az eltérések, és célzottabb fejlesztések határozhatók meg.

A részletekért tekintse meg a FINEOS Claims dokumentációját. Ez a kárigény alapvető attribútuma, amelyet általában a regisztrációkor állítanak be, és a fő ügytáblában tárolnak.

Ez az attribútum azonosítja azt a személyt vagy csapatot, aki elvégezte a kárigénykezelési folyamat adott feladatát. Ez kapcsolja össze a folyamati tevékenységeket az emberi erőforrásokkal.

A kijelölt kárszakértő szerinti elemzés fontos a munkaterhelés eloszlásának, az egyéni teljesítménynek és az erőforrások hatékony felhasználásának megértéséhez. Segíthet azonosítani a túlterhelt kárszakértőket, a teljesítmény összehasonlításával feltárni a képzési igényeket, és kiegyensúlyozottabb erőforrás-elosztást kialakítani.

Ez az attribútum összekapcsolja a folyamatlépéseket az azokat végző személyekkel, így elemezhető a munkaterhelés, az erőforrások hatékony felhasználása és az egyéni teljesítmény.

Nézze meg a FINEOS Claims dokumentációját. Ez az adat jellemzően a feladatfelelős vagy a felhasználó-hozzárendelési mezőkben található, a kárigény eseményeihez kapcsolva.

Ez az attribútum azt a szervezeti egységet jelöli, például a „Kezdeti ügyfelvétel”, a „Vizsgálati egység” vagy a „Kifizetési részleg” nevű egységet, amely egy adott tevékenységért felel, vagy az ügyet kezeli annak egy adott szakaszában.

A részleg szerinti elemzés segít megérteni a szervezeti egységek közötti átadásokat, amelyek gyakran késedelmet okoznak. Megmutatja, mely részlegek jelentenek szűk keresztmetszetet, méri az egyes egységek hatékonyságát, és támogatja az erőforrások szervezeten belüli elosztásának elemzését.

Lehetővé teszi a teljesítmény szervezeti egységenkénti elemzését, és feltárja a részlegek közötti átadások késéseit, valamint az egyes részlegek szűk keresztmetszeteit.

A részletekért tekintse meg a FINEOS Claims dokumentációját. Ez az attribútum az ügyintéző felhasználói profiljához vagy ahhoz a várólistához kapcsolható, amelyhez a feladatot rendelték.

Ha a kárigény kimenetele „Elutasítva”, ez az attribútum megadja a döntés konkrét okát. Ilyen ok lehet például, hogy a kötvény nem fedezi a kárt, csalás gyanúja merült fel, vagy hiányosak az adatok.

Ez az attribútum nélkülözhetetlen az elutasítások kiváltó okainak elemzéséhez. Az elutasítási okok gyakoriságának vizsgálatával a szervezet feltárhatja a benyújtási folyamat visszatérő problémáit, a biztosítási fedezettel kapcsolatos ügyfél-félreértéseket, illetve az ügyintézők képzési igényeit. Az eredmények alapján csökkenthetők az elutasítások és javítható az ügyfél-elégedettség.

Segít feltárni a sikertelen folyamatok kiváltó okait, és megmutatja, hogyan csökkenthetők az elutasítások, illetve hogyan javítható az ügyfelvétel minősége.

A részletekért tekintse meg a FINEOS Claims dokumentációját. Ez általában strukturált mező vagy kód, amelyet a „Kárigény elutasítása” tevékenység végrehajtásakor választanak ki.

A káresemény dátuma azt jelöli, mikor történt maga az esemény, például a baleset vagy a sérülés. Ez eltér a kárigény benyújtásának dátumától, és fontos szerepet játszhat az ügy ellenőrzésében és feldolgozásában.

Ez az attribútum fontos háttérinformációt ad. A káresemény és a kárigény benyújtása közötti idő (bejelentési késedelem) fontos teljesítménymutató lehet. Ennek elemzése feltárhatja a bejelentési folyamat problémáit, és megmutathatja, hogyan hatnak ezek a kárigény teljes életciklusára.

Fontos háttérinformációt ad, és lehetővé teszi a bejelentési késedelem, vagyis a káresemény és a benyújtás közötti idő kiszámítását. Ez az idő befolyásolhatja a kárigény összetettségét és kimenetelét.

A részletekért tekintse meg a FINEOS Claims dokumentációját. Ez egy szokásos mező, amelyet az „Első kárbejelentés” vagy a kárigény regisztrációja során rögzítenek.

A kárösszeg a kárigény kezdeti becsült értékét vagy az arra elkülönített pénzügyi tartalékot jelöli. Az érték a kárigény vizsgálata és felmérése során módosulhat.

Ez a pénzügyi adat segít a kárigények csoportosításában és annak megértésében, hogyan függ össze a pénzügyi hatás a folyamat alakulásával. Például megválaszolható, hogy a nagyobb összegű kárigények feldolgozása tovább tart-e, vagy több utómunkát igényel-e. Az adat a pénzügyi előrejelzéshez és a kockázatkezeléshez is fontos.

Pénzügyi hátteret ad a folyamatelemzéshez, és lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogyan befolyásolja a kárigény értéke a feldolgozási időt, az összetettséget és a folyamat útvonalát.

A részletekért tekintse meg a FINEOS Claims dokumentációját. Ez az adat általában a kárigényhez kapcsolódó pénzügyi vagy tartalékkezelési táblákban található.

A kifizetett összeg a kárigény rendezése és jóváhagyása után folyósított végösszeg. Több részletben történő kifizetés esetén ez egyetlen kifizetési tranzakció összegét is jelölheti.

Ez az attribútum elengedhetetlen a pénzügyi egyeztetéshez és a folyamat pénzügyi eredményének elemzéséhez. Lehetővé teszi a kezdetben becsült kárösszeg és a végső kifizetés összehasonlítását. A folyamatelemzésben azt is megmutatja, milyen pénzügyi hatása van az egyes folyamatváltozatoknak és döntéseknek.

Nyomon követi a folyamat pénzügyi eredményét, így mérhető a pénzügyi teljesítmény és elemezhető a kárigények értéke.

A részletekért tekintse meg a FINEOS Claims dokumentációját. Ez az adat a kárügyhöz kapcsolódó kifizetési tranzakciók tábláiban található.

A kötvényszám azonosítja a kárigényhez tartozó biztosítási szerződést. Összekapcsolja az ügyet az adott ügyféllel, a szerződés feltételeivel és a biztosítási fedezettel.

Bár nem közvetlen folyamatattribútum, fontos üzleti hátteret ad. Lehetővé teszi a kárigényadatok kötvény vagy ügyfél szerinti összesítését, ami hasznos lehet a kárigények gyakoriságának és az ügyfélélménynek az elemzéséhez, valamint a sok összetett kárigényt eredményező kötvények azonosításához.

Fontos üzleti hátteret ad: összekapcsolja a kárigényt egy adott ügyfélszerződéssel, és lehetővé teszi az ügyfélközpontú folyamatelemzést.

A részletekért tekintse meg a FINEOS Claims dokumentációját. Ez az adat a kárigény regisztrációjakor kerül rögzítésre, és a fő kárigényrekordon tárolódik.

Ez az attribútum egyértelmű, kategóriákba sorolt állapotot ad az egyes kárigények SLA-teljesítéséről. A „Kárigény lezárása” dátumát a „Célzott rendezési dátummal” összevetve számítható ki, hogy az ügy „Határidőre” vagy „Késedelmesen” zárult-e.

Egyszerűbbé teszi az SLA-k betartásának jelentését és elemzését. Nyers dátumok helyett az elemzők ezt az egyszerű kategóriát használhatják az SLA-teljesítési arányt bemutató dashboardok létrehozásához, a késedelmes ügyek közös jellemzőinek vizsgálatához és az SLA-teljesítmény időbeli alakulásának nyomon követéséhez. Közvetlenül támogatja az SLA betartását bemutató dashboardot és KPI-t.

Egyértelmű, egyszerű jelzést ad az egyes ügyek SLA-teljesítéséről, így könnyen mérhető és elemezhető az SLA-k betartásának aránya.

Számított mező, amely az egyes ügyek utolsó tevékenységének időbélyegét a „ResolutionTargetDate” értékével összevetve áll elő.

Ez az attribútum a kárigényhez kapcsolódó földrajzi helyet jelöli, amely alapulhat a kárigénylő címén vagy a káresemény helyszínén.

A földrajzi elemzés feltárhatja a kárigények típusában, gyakoriságában és feldolgozási hatékonyságában mutatkozó regionális eltéréseket. Megmutathatja, hogy egyes regionális irodák jobban teljesítenek-e, illetve hogy a helyi tényezők, például a szabályozás vagy az időjárási események, hogyan befolyásolják a kárigények kezelését. Az eredmények célzottabb irányítást és erőforrás-elosztást tesznek lehetővé.

Lehetővé teszi a földrajzi bontást, így feltárhatók a regionális teljesítménykülönbségek, a megfelelés eltérései és a helyi szűk keresztmetszetek.

A részletekért tekintse meg a FINEOS Claims dokumentációját. Ez az adat általában a rendszerben tárolt kötvénytulajdonosi vagy kárigénylői címadatokból származik.

Ez az attribútum rögzíti, miért került egy lezárt kárigény ismét aktív állapotba. Gyakori ok például új információ beérkezése, az ügyfél fellebbezése vagy egy hiba javítása.

Az újranyitás okainak elemzésével közvetlenül mérhető a folyamat minősége és a lezárás véglegessége. Ha sok ügyet nyitnak újra, különösen bizonyos okok miatt, az arra utal, hogy az eredeti lezárás nem volt megfelelő. Az adatok feltárhatják a vizsgálati vagy döntéshozatali szakasz gyenge pontjait, és egyértelmű fejlesztési célokat jelölhetnek ki, hogy az ügyeket már első alkalommal helyesen zárják le.

Közvetlenül megmutatja, ha egy kárigényt idő előtt vagy tévesen zártak le, így feltárhatók az első alkalommal történő sikeres ügyintézés javításának lehetőségei.

A részletekért tekintse meg a FINEOS Claims dokumentációját. Ezt az okot általában akkor rögzítik, amikor a felhasználó végrehajtja a „Kárigény újranyitása” műveletet a rendszerben.

Ez a számított attribútum megjelöli az utómunkát jelentő tevékenységeket, például ha ugyanahhoz a kárigényhez másodszor is „További információ kérése” esemény tartozik. Az utómunkát általában ismétlődő tevékenységek vagy a folyamatban visszafelé vezető hurkok alapján azonosítják.

Az utómunka külön jelölése megkönnyíti a hatékonyságvesztés elemzését. Segítségével egyszerűen kiszámítható az utómunka aránya, amely fontos teljesítménymutató. A dashboardok a jelző alapján szemléltethetik az utómunka gyakoriságát és hatását, így feltárhatók az ismétlődő, nem hatékony folyamatlépések kiváltó okai.

Közvetlenül megjelöli a nem hatékony folyamatköröket, így könnyen kiszámítható az utómunka aránya és elemezhetők az ismételt munkavégzés okai.

A process mining elemzés során, az ugyanahhoz az ügyhöz tartozó ismétlődő tevékenységek azonosításával származtatható. Például megjelölhető a „Vizsgálat megkezdése” tevékenység második előfordulása.